Manapság egyre több időt tölthetnek a gyerekek képernyő előtt. Kíváncsi vagy, hogy mit csinál ilyenkor? Aggódsz, hogy hová vezethet ez? Adunk néhány tippet arról, hogyan beszélgess gyerekekkel a videójátékokról.

1. Kezdjük most is azzal, hogy egyáltalán beszélgess róla! 

Ez máris félsiker! Mutass érdeklődést, esetleg próbáld is ki az aktuális kedvencet!Kérdezd meg miért szeret videójátékozni? Miért azok a kedvencei, amikkel a legtöbbet játszik? Beszélgessetek róla, mit ad a játék, és ezeket a dolgokat (talán a sikerélményt, talán a saját világot, talán a kikapcsolódást vagy a társakat?) hol máshol találhatja még meg?

2. Legyen alternatíva a feszültségoldásra!

Tévhit, hogy önmagában a videójátékozástól valaki elszigetelt vagy agresszív lesz, de ha valaki eleve hajlamos az erőszakos megoldásokra vagy nem tud jól bánni a feszültséggel, konfliktusokkal, akkor egyes játékok megerősíthetik benne az agresszív megoldási módokat. Beszélgessetek a konfliktusok lehetséges erőszakmentes megoldásairól, mutass ezekben példát! Segíts a gyerekeknek konstruktívan levezetni a feszültséget, relaxálni, feltöltődni!

3. Lásd be, játszani jó!

Semmi furcsa, abnormális, antiszociális vagy egyéb negatív vonás nem kell ahhoz, hogy valaki szívesen töltse a szabadidejét játékkal, és korunk játékai sokszor egy-egy online eszközön futnak.

4. Mutass példát!

Az első “videójáték-funok” ma már szülők, és sokszor ugyanúgy nehezen mondanak le a napi játék adagról, mint a kamaszok. Te hogyan kapcsolódsz ki? Ha a családban mindenki a szabadidejét valamilyen monitor előtt tölti, akkor nem szabad csodálkozni, ha a gyerekek is a szórakozásnak ezt a formáját preferálják.

5. A videójáték ne legyen ellenség!

A videójáték sajnos tud szülő-gyerek, pedagógus-diák között állni, de csak,ha közös erővel oda állítjátok. Figyeld magadat, hogyan gondolsz, hogyan beszélsz a gyerekeknek kedves videójátékról? Ha a gyerek azt érzi, hogy a felnőtt nem szereti a videójátékokat, akkor nem fog beszélni róla, a közös játéknak esélye sem lesz, sőt, lehet, hogy titkolni fogja milyen játékokkal, mennyi időt tölt. A titkolózó, szüleitől eltávolodott kamasz, “akit senki nem ért meg”, könnyen válhat áldozattá az online térben is.

6. Játsszatok közösen! 

Ugyanakkor ne a videójátékozás legyen az egyetlen családi program (mondjuk a TV-zés mellett)! Ha azt akarod, hogy legyenek más kikapcsoló, szórakoztató tevékenységei is a gyerekednek, akkor mutass ezekben példát, kínálj ezekre lehetőséget!

7. Találjatok más programokat is!

Fogadd el: a videójátéknak esélytelen “riválisa” a házimunka vagy a lecke írás! De lehet, hogy a sport, a kirándulás, családi társasjátékozás vagy egy mozi már valós alternatíva.

8. Alkossatok szabályokat!

Legyen néhány egyszerű, közösen megalkotott szabály, ami a videójátékkal tölthető időre vonatkozik: pl. senki (!) ne játsszon (olvasson, telefonáljon stb.) a közös étkezések alatt, illetve azt is nagyon fontos, hogy elalvás előtt legyen egy kis képernyő mentes idő.

9. Ne címkézz, ha nem muszáj!

A függőség igazi divat szó lett, különösen az internettel és az online játékokkal kapcsolatban. Mielőtt bárkit is függőnek mondanál, vizsgáljátok meg együtt, hogy valójában milyen is a viszonya a játékokhoz vagy a netezéshez! Mennyire szokott belefeledkezni a játékba? Mennyit gondol rá játékon kívül is? Hogyan reagál, ha órákig, napokig nem játszhat? Fokozódik-e a játékkal töltött idő? Milyen egyéb tevékenységek, kötelességek szenvednek hátrányt a játék miatt?

10. Kérj segítséget, ha szükséges! 

Nem mindenki függő tehát, aki szeret játszani. Viszont, ha egy gyerek (vagy felnőtt!) elvesztette a kontrollt a játék felett, -azaz több időt tölt a játékkal, mint tervezte -nem tudja önszántából abbahagyni; illetve ingerlékeny és feszült lesz, ha nem játszhat, akkor fontos függőségek kezelésében jártas pszichológus segítségét kérni.