A családjukban bántalmazott gyerekek viselkedésükkel szinte kivétel nélkül mindig jeleznek nekünk, ha valami nincs rendben. Figyeljünk ezekre a jelekre.

Figyeljünk oda rájuk sokkal jobban

A családjukban bántalmazott gyerekek viselkedésükkel szinte kivétel nélkül mindig jeleznek nekünk, ha valami nincs rendben. Persze ezek a jelzések nagyon sokfélék lehetnek: hirtelen viselkedésbeli változások, pszichoszomatikus tünetek, alvás, illetve evészavarok, autoagresszív viselkedések, az iskolai teljesítmény romlása, illetve más deviáns, esetleg mások felé erőszakos viselkedések, de tartsuk észben, hogy minden gyerek egyedi és másként fog reagálni egy ilyen helyzetre. Az osztály fekete báránya, az a tipikusan „rossz” gyerek, akivel visszatérően gondok vannak, valószínűleg saját maga és családja is segítségre szorul. Nagyon sok oka lehet ennek a viselkedésnek, aminek a feltárásához, kezeléséhez segítségül lehet hívni iskolapszichológust, és/vagy a Családsegítő Központ és/vagy a Pedagógiai Szakszolgálat szolgáltatásait. De mindenképpen fontos, hogy a családra is figyelemmel legyünk, ha egy gyerek ennyire kiugróan agresszív viselkedést mutat. Általában jellemző, hogy a feltűnően készséges, túlságosan alázatos, tipikusan „jó” gyerekek esetében, fel sem merül bennünk a gyanú. Félre értés ne essék, nem azt mondjuk, hogy minden készséges gyereket megfélemlítenek otthon, de a szélsőségekre a skála ezen oldalán is érdemes felfigyelnünk.

Beszélgessünk velük a családon belüli bántalmazásról is

Fontos, hogy a gyerekek tudják, hogy az őket családjukban érő fizikai, szexuális, vagy lelki bántalmazás sosem lehet jogos, és ezekben a helyzetekben joguk van segítséget kérni és kapni. Lehet velük beszélgetni a Kék Vonal ingyenes Lelkisegély-vonaláról is, ami azért jött létre, hogy a bajban lévő gyerekeknek segítséget nyújtson. Hasznos, ha a gyerekek tudják, hogy van egy ilyen lehetőség, így egymásnak is tudják javasolni a Kék Vonalat, amit elég gyakran tapasztalunk a hívások során. Már egészen kicsi gyerekekkel érdemes közösen átgondolni, ha bármilyen baj, vagy kellemetlen dolog történik velük, ki az akihez segítségül tudnak fordulni. Fontos, hogy egy gyereknek több ilyen bizalmas is legyen a tarsolyában, és ebben a beszélgetésben a Kék Vonal is könnyen megemlíthető.

Ha olyan kapcsolatban vagyunk a gyerekkel, akkor érdemes számára megfogalmaznunk, hogy aggódunk érte, és szeretnénk neki segíteni, hogy jól és biztonságban érezze magát. Az életkorának megfelelő mértékben beavathatjuk azokba a lépésekbe, amiket tenni készülünk.

Ne hagyjuk őket magukra

Talán nincs is annál rosszabb üzenet a gyerekek számára, mint amikor érezzük, érzékeljük, hogy bajban vannak, hogy segítségre lenne szükségük, de nem teszünk értük semmit. Hogyha azt észleljük, hogy egy gyerek veszélyben van, akkor egyértelműen rajtunk is múlik, hogy a gyerek helyzete javulni fog e. Állandó félelemként halljuk a Segélyvonalunkon és szakemberképzéseinken is, hogy bár ott a gyanú, mégsem akarják feljelenteni a szülőket.

A gyermekjóléti szolgálat felé tett jelzés azonban nem feljelentés, nem bemószerolás, hanem annak jelzése szakemberek felé, hogy aggódom egy gyerekért, azt gondolom hogy a gyereknek és a családnak segítségre van szüksége.

Tegyünk jelzést

Szintén visszatérő dilemma, szakemberek és laikus felnőttek részéről is, hogy csak sejtik, nem tudják biztosan mi történik. Senkinek sem feladata oknyomozó riporterként, a családot a kerítésen keresztül kémlelve megbizonyosodni a bántalmazásról. A Gyermekjóléti Szolgálatok feladata, hogy környezettanulmány, iskolai pedagógiai szakvélemény, a gyerekekkel és szülőkkel folytatott beszélgetések, a segítő szociális munka eszközeivel feltérképezzék mi történik a családban.

Egy másik gyakori félelem, hogy a gyerekvédelmisek a jelzés hatására elveszik a családtól a gyereket. A gyermekvédelem egyik legfontosabb alapelve a család elsődlegessége, ami azt jelenti, hogy minden intézkedés arra fog irányulni, hogy az adott családot segítsék és erősítsék meg annak érdekében, hogy az érintett gyermek ott biztonságban, egészségesen nőhessen fel. Persze, ha bebizonyosodik a gyermekek súlyos bántalmazása, akkor lehetősége van a hatóságnak a gyerekek azonnali kiemelésére is.

Segélyvonalas tapasztalataink szerint sokan félnek attól is, hogy a jelzésüknek valamilyen negatív következménye lesz számukra, de alapvetően a gyermekjóléti szolgálatnak a gyermek bántalmazásról szóló jelzést kérelem hiányában is zártan kell kezelni.

Tehát a család számára, ha szeretnénk nem fog kiderülni, hogy tőlünk érkezett ez a jelzés. Persze ezzel kapcsolatban rengeteg dilemmával, problémás helyzettel találkozhatunk, így azt gondoljuk, hogy amennyiben lehetséges, fontos, hogy a jelzéstevő is névvel és arccal tudja vállalni azt, amit lát, amit tapasztal egy gyermek környezetében, így lesz átláthatóbb a segítő folyamat, így tud kialakulni egy bizalmi kapcsolat a család és gyermekjóléti szolgálat szakemberei között.

Gyakran tapasztaljuk mi is, hogy a gyermekvédelem hiányosan működik, néha pedig pont túlreagál, de sajnos egyelőre nincs olyan alternatív rendszer, amit használni tudnánk. Amit Kék Vonalként tenni tudunk, hogy jelzéseinket is utánkövetjük és megbizonyosodunk arról, hogy a gyerekek megkapják a számukra legmegfelelőbb segítséget.