Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus, író és előadóként is ismert. Mindent megtesz, hogy minél több emberhez eljutva segítsen a kudarcok tanulásként való megélésében, önmagunk elfogadásában, kapcsolataink kezelésében. 

A #FelelősFelnőtt kampány keretein belül vele készített interjúban szó esett a szorongásról, a járványhelyzet hatásáról a párkapcsolatokra, családi kapcsolatokra. Továbbá megkérdeztük arról, hogy hogyan lehetünk felelős felnőttek a saját lelki egészségünket és gyermekünk lelki egészségét középpontba állítva.

„A legfontosabb, hogy elfogadással legyünk saját és a körülöttünk élők egyéni reakcióira is. Nem várhatjuk el, hogy egy szélsőséges helyzetre ugyanúgy reagáljunk. Vannak különbözőségek, amiket egy-egy kiélezett helyzetben tapasztalunk magunkon vagy másokkal kapcsolatban, és ezeket előítéletmentesen érdemes megtapasztalni, valamint tenni azért, hogy ne okozzanak nehézséget. Azaz, szeretettel fordulni magunk és mások felé akkor is, ha egy adott dologban nem olyan valami, mint ahogy azt elvártuk. Cél, hogy  az erőtartalékainkra összpontosítsunk a gyengeségeink helyett.” – Dr. Almási Kitti

Kék Vonal: Mit tapasztal, a koronavírus-járvány következtében többen fordulnak szakemberhez, akadnak újonnan felmerülő gondok?

Dr. Almási Kitti: Igen, most különösen nagy igény van arra, hogy támogatást kapjanak az emberek. Leggyakrabban szorongásos és hangulati zavarokkal, tünetekkel keresnek fel, emellett a párkapcsolati problémák, családi feszültségek jelennek meg túlnyomó többségben. Olyan nehézségek ütköztek ki, vagy erősödtek fel, melyek eddig – a szokásos életritmus során – fel sem merültek.

Fotó: Gyurkovics Anna

A pandémiás helyzetben a szorongás vagy a rosszabb hangulat érthető. Hol van az a pont, amikor már érdemes szakemberhez fordulni? Milyen jelekre figyeljünk a mentális egészségünkkel kapcsolatban?

Átmeneti hullámzás bárki életében előfordulhat. Ám, ha a tünetek a hétköznapi életvitelben is tartósan akadályoznak valakit, akkor mindenképpen érdemes felkeresni a szakembert. Ha például hetek óta nem tud aludni valaki, nincs életkedve, nem tud koncentrálni, megváltozott az étvágya, nyomott a hangulata, nincs libidója, vagy esetleg képtelen másokkal felvenni a kapcsolatot, végezni a munkáját, ellátni az alapvető feladatait stb., az kellő indok arra, hogy segítséget kérjen, különösen akkor, ha több tünet egyszerre fennáll.

Az elmúlt egy év tapasztalatai alapján hogyan hat a járványhelyzet, a bezártság a családokra, párkapcsolatokra? A sok problémás, nehéz helyzet mellett lát pozitív példákat is? Van esetleg lehetőség fejlődésre, az egymáshoz való közelebb kerülésre?

Igen, meglehetősen vegyes tapasztalatokat hozott az elmúlt egy év a párok, családok életébe. Röviden úgy fogalmaznék, hogy az erősödött fel, ami valójában addig is lappangott a háttérben: ahol szőnyeg alá söpört társas magány, elhúzódó és nem tisztázott feszültségek voltak, azok felszínre kerültek, és bizonyos esetekben szakítással zárultak. Azonban az összezártság, a több együtt töltött idő lehetőséget is teremtett azok számára, akik szerették volna ezt megoldani. Szerencsére több olyan történetet is hallok, ahol éppen ez mentette meg a párkapcsolatot, most lett intimebb a kapcsolódás, mert sort tudtak keríteni fontos beszélgetésekre, amiket addig tologattak a folyamatos rohanásban. 

Sok új kihívást hoz a pandémia, a karantén, a home office a családok életébe. A szülőknek gyakran egyszerre kell egzisztenciális kérdéseket, anyagi gondokat megoldani, a kisebb gyerek digitális oktatását segíteni, vagy akár beteg hozzátartozókról gondoskodni. A megnövekedett terhek és korlátozott lehetőségek között, mit tehetünk a lelki egészségünk megőrzéséért?

Talán az egyik legnagyobb segítség az lehet, ha ilyen körülmények között is megoldjuk, hogy legalább egy kis időre elvonuljunk, sétáljunk, sportoljunk, önmagunkkal legyünk. Fel kell töltődni ahhoz, hogy újra a feladatainkra koncentráljunk.

Emellett nem elhanyagolható szempont, hogy mindig vegyük figyelembe, hogy a körülöttünk lévőkre is nagy nyomás nehezedik: ha a gyerek nyűgös, lusta vagy engedetlen, akkor jusson eszünkbe, hogy ő is a maga módján reagál erre a szokatlan és kihívásokkal teli helyzetre.

Ugyanígy, ha a partnerünk feszültebb, akkor ne vegyük rögtön magunkra, illetve ne vonatkoztassuk azonnal a párkapcsolatunkra a problémát: lehetséges, hogy az aktuális frusztrációról árulkodik csak.

Mit tehetünk a körülöttünk élők, a gyermekek lelki egészségének megőrzéséért? Ön sokat beszél a kudarcokról, és a kudarcok tanulásként való megéléséről. Milyen példákat látott ebben a helyzetben arra, amikor ez megvalósult? Mit tanulhatunk magunkról azok által a kihívások által, melyekkel a pandémia állított szembe minket?

Igen, azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb szülői feladat a kudarcok reális értékelésének és elviselésének megtanítása. Természetesen van olyan kudarc, ami összetör valakit, amiből alig tud felállni, vagy ami lezár egy fejezetet: mégis, amikor pl. a becsődölt vállalkozásaikat újraépítő vagy szakmájukat újragondoló szülőket látok, azt gondolom, hogy a gyerekeik számára hihetetlen tanítást rejt magában az erőfeszítésük.

Hogyan működhet jól a home office, a digitális oktatás, általánosságban az együttélés, az egymásra való odafigyelés? Milyen szerepe van ebben a megfelelő önismeretnek? Lát-e olyan párkapcsolati mintázatokat, melyek jellemzően az elmúlt egy évben jelentek meg?

Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a személyes terek megteremtésére, ami sok esetben óriási kreativitást igényel a szűkös élettér miatt. Akkor tud mégis jól működni, ha a családtagok egy csapatban vannak, azaz tisztában vannak azzal, hogy egyformán jogos mindenki igénye erre vonatkozóan, és ezt csak akkor érhetik el, ha együttműködnek és tiszteletben tartják a másik szükségleteit, nehézségeit. Az alaposabb önismeret segíthet abban, hogy tisztábban meg tudjuk fogalmazni az igényeinket és a lehetőségeinket is, segítve ezzel az alkalmazkodást. A párkapcsolatokban a feszültségek és az együtt töltött idő megnövekedése olyan lappangó gócpontokat, illeszkedési problémákat, kommunikációs nehézségeket hozott elő, melyek gyakran a kapcsolatok gyengüléséhez vezettek.

Szakemberként, felelős felnőttként hogyan tehetünk azért, hogy a felnövekvő generációknak fontos érték legyen a lelki egészség?

Nyugaton már nyitott kapukat döngetünk, ha arról esik szó, hogy a lelki egészség az alapja nemcsak az érvényesülésnek, de még a testi egészségünknek is. Amennyiben különböző programok keretében megmutatjuk (önismereti csoportok, konfliktuskezelő tréningek, stb.), mi mindenben hozhat fejlődést, ha lelkileg rendbe teszünk valamit magunkban, akkor a fiatalok a saját bőrükön tapasztalhatják annak előnyeit.

A Kék Vonal 1993 óta segíti a bajba jutott gyerekeket és az értük aggódó felnőtteket. Ha szerinted is fontos a munkánk, akkor kérjük hogy támogasd az alapítványt az adód 1%-nak felajánlásával, egyszeri vagy rendszeres anyagi támogatással, vagy vásárolj kedvedre a webshopunkban! Adományoddal segélyvonalaink működését támogatod.