A média fontos szerepet tölthet be az öngyilkosságok számának növelésében, de azok megelőzésében is. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány által készített ajánlás célja, hogy valamennyi médiatartalom-szolgáltatónak és közösségi média felhasználónak segítséget nyújtson, amikor egy gyermek vagy egy fiatal által elkövetett öngyilkosság híréről tartalmat állítanak elő, vagy továbbítanak ilyen témájú tartalmakat, üzeneteket. Ajánlásaink összhangban vannak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2008-ban megfogalmazott irányelveivel és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2013-ban kiadott protokolljával.

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány kiemelt célja a fiatalkori öngyilkosságok prevenciója. A 116-111-es hívószámon elérhető lelkisegély-vonalunkra évi 1000 megkeresés érkezik öngyilkossági gondolattal, késztetéssel kapcsolatban. Hívóink megrendítően gyakran számolnak be arról, hogy úgy érzik, az öngyilkosság az egyetlen megoldás, hogy szabaduljanak fájdalomtól, szorongástól.

Sok tizenéves így fejezi ki tehetetlenségét, ereje végét. Van, hogy családon belüli erőszakról, testi-lelki elhanyagolásról, szexuális abúzusról, iskolában elszenvedett bántalmazásról számolnak be, máskor a téma maga a halál, a gyász, vagy az önagresszió, az üresség, a depresszió. A meghallgatáson, érzelmi támogatáson és az akut krízisintervención túl, hívóinknak konkrét segítséget is szervezünk: a sokszor hiányos, nehezen mozduló segítőhálóban kitartóan keressük azokat a felelős szakembereket, akik tovább tudják segíteni a gyermeket, a fiatalt valódi megoldások felé.

Fontosnak tartjuk, hogy olyan tudósítások létrejöttét támogassuk ajánlásaink megfogalmazásával, amelyek a gyermekek legjobb érdekét képviselik. Egy fiatal élet vége mindenképpen tragédia, és ha az áldozat önkezével vet véget életének, a veszteség még nehezebben feldolgozható, a hír még megdöbbentőbb. A híradás igénye érthető, de a tudósítás ne legyen az utánzás, azonosulás útján újabb tragédiák előidézője. Ehelyett lehet alkalom minden tartalomszolgáltatónak és újságírónak, riporternek beszélni az öngyilkosságok jelenségéről, a segítség lehetőségeiről és ezzel szolgálhatja a szuicid prevenciót. Hiszen a gyermekek biztonsága közös felelősségünk!

Tények a fiatalkori öngyilkosságokról

A WHO adatai alapján évente 800.000 ember vet véget önkezűleg az életének, vagyis minden 40. másodpercben valaki megöli magát a világon. A 15-29 éves korosztályban a közúti balesetek mögött az öngyilkosság a második leggyakoribb halálozási ok. Magyarországon közel egy osztálynyi gyerek és fiatal követ el befejezett öngyilkosságot évente. A szuicid prevenciónak fontos eleme a társadalmi edukáció. Ennek szolgálatába lehet állítani minden fiatalkori öngyilkosságról szóló híradást vagy riportot, ha megfelelő információk kerülnek a tudósításokba. Ezt szeretné segíteni az alábbi összefoglaló, kifejezetten a fiatalokra fókuszálva.

Az öngyilkossági krízis egy elviselhetetlen állapot megszüntetésének vágya: az érintett személy nem bír így tovább élni. Az öngyilkosság elkövetése általában egy hosszú folyamat végpontja. Amikor fiatalok öngyilkosságáról hallunk, a kívülállók gyakran szerelmi csalódást, iskolai vagy családi konfliktust gyanítanak a háttérben. Gyakran felmerülnek az internet ártalmai, a különféle, öngyilkosságba hajszoló kihívások, az alkohol, a drogok… Bár hat a tizenévesekre minden trend, amit a kortárs csoportjukban vagy a médiából látnak, de pusztán a rossz példa, a kortárs-csoportnyomás, vagy egy egyszeri rossz élmény jellemzően nem vezet öngyilkossághoz egy egészséges fiatalnál. A befejezett öngyilkosságok hátterében gyakran ott egy kezeletlen pszichés betegség, leggyakrabban depresszió.

Gyermekek esetében 1-2%, mely a pubertás idején már 2-8%-ra emelkedik a depresszió előfordulási aránya. Hasonló stressz terhelés mellett is igaz, hogy az egyik embernél kialakul depresszió, a másiknál nem. Ez egy soktényezős folyamat. Ha okokat keresünk, nem lehet csak a családi körülményekre, a stresszfaktorokra, vagy kizárólag biológiai okokra, genetikai sérülékenységre hivatkozni. Inkább mindezek egymásra hatása az, ami megbetegítő folyamatokat indíthat el.

Kép: Pexels

A mindennapi szóhasználatban hajlamosak vagyunk depressziósként emlegetni azt, aki lehangolt, kedvetlen, pesszimista. A klinikai értelemben vett depresszió ennél összetettebb betegség, ráadásul a gyermekkori depresszió tünetei gyakran eltérnek a felnőttkorban megszokottaktól, ezért nem könnyű felismerni az árulkodó jeleket.

Gyermekkori depresszió jellemző tünetei

• gyakori sírás, apátia
• visszahúzódó viselkedés, elbátortalanodás
• fejlődési lemaradás
• alvászavar
• megváltozott étvágy
• fokozott ingerlékenység
• fokozott kötődési igény
• tartós szégyenérzet
• dühkitörések
• pszichoszomatikus tünetek, testi okokra nem visszavezethető fájdalmak

Serdülőkori depresszió jellemző tünetei

• pszichoszomatikus tünetek (pl. fejfájás), fogyás, hízás
• elalvási nehézségek, problémák az éjszaka átalvásában
• csökkent önbizalom, alacsony önértékelés,
• közöny, örömtelenség, koncentrációhiány
• hangulat megváltozása
• iskolai teljesítmény romlása
• félelem attól, hogy nem tud lépést tartani a szociális és érzelmi elvárásokkal
• elszigetelődés, ill. attól való félelem
• többször megjelenő öngyilkossági fantáziák,esetleg öngyilkossági kísérlet

Az öngyilkossági kísérletek hátterében gyakran valamilyen kezeletlen pszichés zavar, többnyire depresszió áll, de az öngyilkosságért soha nem csak egyetlen esemény vagy körülmény tehető felelőssé. Ez úgynevezett multifaktoriális jelenség, több rizikó- és védőfaktorral.

• Harmadlagos rizikófaktorok: pl. biológiai nem (férfi), életkor (serdülő vagy idős)
• Másodlagos rizikófaktorok: negatív életesemények, pl. haláleset, válás, iskolai bántalmazás, tanulmányi vagy más sikertelenség, súlyos kudarc, fizikai vagy szexuális bántalmazás, egy fontos párkapcsolat vagy barátság vége.
• Elsődleges rizikófaktorok: különböző pszichés zavarok, többek közt a serdülőkori depresszió
• Védőfaktorok: stabil, érzelmi biztonságot adó családi és szociális háttér, jó egészségi állapot, gyakorló vallásosság

Gyermek- és serdülőkorban különösen nagy súlya van annak, hogy milyen családi háttér mellett kell a negatív életeseménnyel vagy akár egy pszichés problémával megküzdeni. Ha nincs megtartó érzelmi biztonság, akkor minden veszteség, kudarc nehezebb. Minél több figyelmes, együttérző családtag és barát veszi körül az érintettet, annál inkább csökken az öngyilkosság rizikója. Szó szerint életet menthet, ha odafigyelünk egymásra, erősítjük a kapcsolatunkat azzal, aki magányos és izolálódott.

Az öngyilkosság elkövetése előtt szinte mindenki jelzi a külvilág felé öngyilkos szándékát. Ezt nevezzük „cry for help” jelenségnek. A prevenció szempontjából kiemelt fontosságú, hogy a környezet felismerje ezeket a segítségkéréseket, és jól reagáljon. A szuicid szándék jelzéseit minden esetben komolyan kell venni.

Ha valaki öngyilkosságra készül, azt többféleképpen is kommunikálhatja. Vannak direkt és indirekt szóbeli közlések. Előbbire példa: „Akkor inkább felkötöm magam.”, „Jobb lenne, meghalni”. Indirekt szóbeli jelzés: „Nem vagyok fontos senkinek.”, „Semminek nincs értelme az életemben.”, „Legszívesebben eltűnnék innen.”

Viselkedéses jelek: végrendelet írás, fontos tárgyak elajándékozása, búcsúhangulatú levél, gyógyszerek gyűjtése, fegyverek iránti hirtelen érdeklődés stb. Az öngyilkosságot sejtető jelek felismerésében mindenkinek szerepe lehet. Az öngyilkosságra készülő nem meghalni akar, hanem a korábbitól eltérő módon élni, és ehhez várja a segítséget.

Werther-hatás: modellkövetésen alapuló öngyilkosság

Egy híres ember halálának mindig van hatása. Ha öngyilkosság áldozata lett, különösen fontos, hogy ez ne egyfajta szenzációként jelenjen meg a médiában. Az érintett személy heroizálása növeli a rajongók, követők körében az öngyilkosság módjának utánzásának kockázatát. Ezt a veszélyt természetesen felerősíti a közösségi média, de a jelenség sokkal régebbi. A legtöbbet hivatkozott példa Goethe Az ifjú Werther szenvedései című regénye a 18. század második feléből. Bár Goethe Werther alakja fikció, a vele azonosuló fiatalok körében egyfajta kultuszfigurává vált: még az öltözködését is sokan másolták. A regény végén a főhős egy beteljesületlen szerelem miatt agyonlövi magát, így az akkoriban Európa-szerte megindult öngyilkossági hullámot Goethe regényével hozták összefüggésbe. A művet több helyen be is tiltották. Innen ered, hogy a pszichológiában a Werther-hatás kifejezést használják a modellkövetésen, utánzáson alapuló öngyilkosságokra.

Az ismert emberek öngyilkosságát követően jelentősen növekszik a szuicid tettek gyakorisága. Egy-egy esetet követően három napig csúcspont mutatható ki az öngyilkosságok számában, ami körülbelül két hét elteltével áll vissza a korábbi szintre. Ez Marilyn Monroe halálát követően, 1962 augusztusában is megfigyelhető volt. A színésznő öngyilkossága utáni egy hónapban tizenkét százalékkal nőtt az öngyilkosok száma. Ez egy kirívóan magas arány, tekintve, hogy a médiában erősen reprezentált esetek után általában 2,51 százalékkal nő az öngyilkossági ráta, de volt rá példa, hogy ennél sokkal erőteljesebb volt a kimutatható negatív hatás.

Az utánzás alapja az azonosulás, amit fokoz a tudósítás érzelmi töltete. A média- és hírközlési biztos ajánlása az öngyilkosságokról szóló tudósításokhoz részletesen felsorolja, mi fokozza és mi csökkenti az azonosulást.
(Forrás: https://nmhh.hu/dokumentum/209412/A_mdia_s_hrkzlsi_biztos_mdostott_ajnlsa_az_ngyilkossgokrl_szl_tudostsokhoz.pdf)

Az azonosulás veszélye fokozódik, ha:

– a tudósítások, címek, képek és más szembeötlő megjelenítések vonzzák a figyelmet;

– az írást a címoldalon közlik, vagy az ’öngyilkosság’ szó a főcímben is megjelenik;

– közzéteszik az öngyilkos személy fényképét – az áldozat híres személy;

– részletekbe menően tárgyalják az öngyilkosság módszerét, bemutatják, vagy éppenséggel ködösítik a helyszínt;

– az öngyilkosságot egyetlen lehetséges megoldásként mutatják be;

– az öngyilkosság érthetetlen tettként jelenik meg („Megvolt mindene, amit az élet nyújthat.”);

– leegyszerűsítik az esetet (rossz hangulat miatt elkövetett öngyilkosság);

– a társadalmi helyzetet, identitást, indítékokat meghatóan mutatják be;

– a motívumok romantikus színezetet kapnak („hogy örökre egyesüljenek”);

– az öngyilkosságot pozitív tettként állítják be;

– az öngyilkos attitűdje heroikus vagy vágyott vonásokat hordoz („Az adott szituációban ezt kellett tennie.”).

Az azonosulás veszélyét csökkenti:

– ha az öngyilkosságot lelki zavar (pl. depresszió) hatásaként mutatják be, amely egyébként kezelhető lett volna;

– ha közlik a szakemberek véleményét és nyilatkozatait is;

– ha sikeresen kezelt válsághelyzeteket, alternatív problémamegoldásokat mutatnak be;

– ha olyan válsághelyzetekről is beszámolnak, amelyeket sikerült megoldani, s nem vezettek öngyilkossághoz;

– ha a médiafogyasztókat ellátják az öngyilkos magatartásra és általában az öngyilkosságra vonatkozó ismeretekkel (pl.: Mit tegyünk, ha valaki közli velünk, hogy öngyilkos akar lenni?);

– ha közlik a segítségnyújtás lehetőségeit, tájékoztatást adnak a segélyvonalakról, a tanácsadó– és információszolgáltató forrásokról.

A konstruktív tudósítás öngyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet eseteiben

Így tudja egy tudósítás a prevenciót szolgálni:

• Használja fel a konkrét eseteket arra, hogy az öngyilkosság jelenségéről általános ismereteket adjon közre! A tények bemutatásában szorosan működjön együtt az esetet ismerő hatóságokkal és a témában jártas szakemberekkel! Számos tévhit kering az öngyilkossággal kapcsolatban és a média segítségre lehet ezek feloldásában.
• Beszéljen minden alkalommal rizikófaktorokról, védőfaktorokról és a prevenció lehetőségeiről, de nem szabad az öngyilkosságot úgy beállítani, mintha az egyetlen okra visszavezethető lenne, valaki hibájából történt volna vagy mintha adott helyzetben ez „a jó döntés” lenne!
• Ügyeljen a szóhasználatra! Befejezett, ne pedig „sikeres” öngyilkosságokat említsen! A cím is legyen tényszerű és az öngyilkosságot nem megszépítő.
• Csak fontos és egyértelmű tényeket közöljön az esetről, és ne a címlapon!
• Különös óvatosságra van szükség közszereplő öngyilkosságáról szóló tudósítás során és a képi megjelenítésben.
• Hangsúlyozza az egyéb alternatívákat, valódi megoldásokat, adjon információt a krízisszolgálatokról és a segítség más formáiról!
• Legyen tekintettel a gyászolókra! Lehetőség szerint a gyászolók számára elérhető segítségekre is térjen ki a tudósítás! Azok, akik átélték egy szeretett személy elvesztését öngyilkosság következtében, fokozott veszélynek vannak kitéve hasonló cselekmény elkövetésére. A magánéletüket mindenképp tiszteletben kell tartani.

Amit kerüljön, hogy a tudósítás ne legyen öncélú és káros:

• Kerülje az esemény kiemelt helyen való közlését és öngyilkosságról szóló történetek indokolatlan ismételgetését!
• Se fényképeket, se búcsúleveleket ne közöljön! Ha bármely képi ábrázolást használ, azt csak az elhunyt családjának konkrét engedélyével tegye.
• Kerülje a befejezett öngyilkosság (vagy kísérlet) módszerének nyílt leírását és a helyszínének részletes bemutatását! Az aprólékos leírás utánzásra késztetheti érzékenyebb embertársainkat, és ez különösen veszélyes, egy szokatlan öngyilkossági módszer kapcsán, ami aztán hasonló cselekedetteket idézhet elő. A médiaszakembereknek különösen vigyáznia kell, nehogy öngyilkossági helyszínként „népszerűsítsenek” adott területeket
• Ne adjon leegyszerűsített magyarázatot a történtekre! Kerülni kell az olyan megfogalmazást, amely félrevezeti a közönséget az öngyilkossággal kapcsolatban, vagy amely elfogadhatóvá tesz ilyen cselekményt.
• Ne vádoljon, ne keresse a cikkben „ a bűnöst” és kerülje a közhelyeket!

A gyermek- és fiatalkorban elkövetett öngyilkosságok esetében különösen nagy a megdöbbenésen túl az értetlenség is. Fontos beszélni arról, hogy a gyerekkor nem magától mindig szép, a család nem mindig szerető, az élet 20 éve alatt sem mindig könnyű. A családon belüli erőszak, a szexuális abúzus vagy az iskolai bullying, megalázó, bántalmazó bánásmód, az otthoni vagy intézményi terror, nagyon sok gyerek életét keseríti meg. Az elvárások, a feszültségek, a stressz, a veszteségek, a testi-lelki betegségek a gyerekeket sem kímélik. Éppen ezért, minden gyereknek szüksége van felelős felnőttekre, akik mellett biztonságban érezheti magát, és akik időben észreveszik, ha szakember segítségére szorul.

Vigyázat megterhelő tartalom!

A médiaszakemberekre is hatással lehetnek az öngyilkosságról, illetve a fiatalkori öngyilkosságról szóló beszámolók. Gyerekhalálról vagy bármilyen gyerekeket érintő megrázó témáról, abúzusról, bántalmazásról, balesetekről tudósítani érzelmileg megterhelő! Felmerülhet személyes érintettség, emlékek, saját történet, ami miatt még nehezebb. Az öngyilkosság különösen olyan téma, amihez mindekinek megvan az egyéni, nagyon személyes viszonyulása és annak története. A munkáltató felelőssége, de egyéni feladat is a megfelelő támogatói háttérről való gondoskodás. Senki ne maradjon nyomasztó gondolatokkal egyedül, és egy-egy média anyag készítésénél mindenki kapjon segítséget a megfelelő távolság megtalálására. Segítségnyújtási forma lehet a szupervízió, de sokat adhat, ha van lehetőség a kollegiális átbeszélésekre, a belső mentorálásra, a team munkára. Ha valaki mégis megterhelődik, vagy a kiégés jeleit észleli magán, bátran kérjen segítséget a szervezetén belül vagy azon kívül.

Segítséget nyújtó szervezetek

A gyermekek biztonsága mindannyiunk közös felelőssége, ezért fontos, hogy a médiatartalom-szolgáltatók tájékoztatást nyújtsanak a segítő helyekről és szervezetekről, amely megkönnyítheti az áldozatok segítségkérését és a jelenség mögötti probléma valós megoldására kínál lehetőségét a médiafogyasztóknak.

Krízisben, bajban érintett gyermekeknek:

Kék Vonal Lelkisegély-vonala: 116-111, bármely hálózatból 24 órában elérhető, ingyenes, anonim telefonvonal 24 éves korig

Kék Vonal chat és online konzultáció: https://old.kek-vonal.hu/igy-segitunk/emil/

Krízisben, bajban lévő gyermekért érzett aggodalom esetén:

Segélyvonal az Eltűnt és Bántalmazott Gyermekekért: 116-000, bármely hálózatból 24 órában elérhető, ingyenes, anonim telefonvonal aggódó felnőtteknek

Felnőtteknek:

Lelki Elsősegély felnőtteknek: 116-123

Délután Lelkisegély középkorú és idős személyeknek: 06-80-200-866
https://delutan.hu/hu/chat-18-eves-kortol

Akut életveszély esetén a 112-es vagy a 104-es hívószámon a mentőket kell értesíteni!

Források:

https://nmhh.hu/dokumentum/209412/A_mdia_s_hrkzlsi_biztos_mdostott_ajnlsa_az_ngyilkossgokrl_szl_tudostsokhoz.pdf

https://www.lelekbenotthon.hu/wp-content/uploads/2011/07/WHO_SUPRE_%C3%9ATMUTAT%C3%93-M%C3%89DIASZAKEMBEREK-R%C3%89SZ%C3%89RE.pdf

https://old.kek-vonal.hu/fontos-vagy-kamasz-krizisek/

További hasznos linkek:

https://old.kek-vonal.hu/senki-nem-akar-tizenevesen-meghalni-gondolatok-az-ongyilkossagrol

https://old.kek-vonal.hu/a-kek-vonal-kozlemenye-az-ongyilkossag-megelozes-vilagnapjan

https://old.kek-vonal.hu/interju-balazs-judittal-a-fiatalkori-ongyilkossag-rizikofaktorairol-es-az-onsertes-es-ongyilkossag-jeleirol 

A Kék Vonal mindig itt van, hogy meghallgasson és támogasson téged. Bármikor felveheted a kapcsolatot a velünk! Ha beszélgetnél vagy kérdéseid vannak a témával kapcsolatban, így érsz el minket:

• Ha 24 év alatti vagy, hívd a 116-111-es számot
• Ha 24 év feletti vagy, és aggódsz egy fiatalért, hívd a 116-000-ás számot
• Emailben: regisztrálj a weboldalunkon, és írj az EMIL nevű zárt és biztonságos, anonim levelező rendszerünkben.
• Chaten: regisztrálj a weboldalunkon, és bármely nap 13-21 óra között csetelj akár név nélkül az ügyelőinkkel.