A szexuális bűncselekményeknek nagyon nagy a látenciája, ahogy a netes visszaéléseknek, online bántalmzásnak, zaklatásank is. Gyakran maguk az áldozatok is félnek, hogy ha elmondják mi történt, attól csak még rosszabb lesz minden. Sajnos ez a félelem nem alaptalan, mert nagyon sokszor a környezet nem tud mit kezdeni a helyzettel, sokan ijedtségből, önvédelemből vagy felkészületlenségből rosszul reagálnak vagy inkább meg sem hallják a segélykiáltást.

A segítségkérés legnagyobb gátja az áldozathibáztatástól való, messze nem alaptalan félelem. Az áldozatok sokszor beigazolódó félelme, hogy őket fogják hibáztatni. Senki nem akarja megkapni, hogy kurvás, hogy túl kacér, kihívó, illetve felelőtlen, óvatlan, naiv vagy egyenesen ostoba – ha egy gyerek ilyen jelzőktől fél, akkor a legszörnyűbb dolgokat is inkább elhallgatja. A szexuális bántalmazásért, mindig a bántalmazó a felelős! Ha úgy érzed, ez a te hozzáállásodban nem ilyen egyértelmű, akkor olvass, tájékozódj, kérj segítséget, dolgozz a saját önismereteden – mert bármikor kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy ott áll előtted egy áldozat: akár a saját gyereked! Az áldozathibáztatással a potenciális segítő, támogató személyből is bántalmazó lesz, akár akkor is, miközben éppen segíteni akar.

Miért hibáztatjuk az áldozatokat?

Áldozathibáztatásról beszélünk akkor, amikor az áldozatot tesszük felelőssé azért a sérelemért, amit ellene elkövettek. Minden bántalmazásra, de a szexuális visszaélésre, zaklatása különösen jellemző, hogy az áldozatok saját maguk is hibáztathatják magukat. A kortársak közötti online szexuális zaklatás áldozatainak gyakran a szégyenérzet és bűntudat, önvád, a „mi a baj velem?” típusú kérdéseken való önemésztő rágódás a legnehezebb.
Többségünk nem akar tudatosan áldozathibáztató lenni, mégis, még a felnőttek is belecsúsznak áldozat hibáztató mondatokba, de a támaszt kereső kamasz gyakran ezt kapja a kortársaitól is. Ennek több oka is van, amiket érdemes átlátni, mert így tehetünk a saját áldozathibáztató gondolatink ellen, és jobban tudjuk mások hozzáállását is alakítani. Érdemes megfigyelni, hogy milyen társadalmi normákat tanul egy fiatal a hírekből, filmekből, TV műsorokból, vagy a közösségi médiából. A tizenévesek a médiában gyakran hallhatnak szexuális zaklatásról, erőszakról: ezekben az esetekben rendszeresen előfordul, hogy az áldozatot hibáztatják, az ő felelősségét firtatják. „Miért volt éppen ott, miért olyan ruhát viselt, miért nem vigyázott jobban magára, tudhatta volna…” A válaszadó magyar fiatalok 70%-a gondolta azt, hogy ha valakinek a meztelen vagy majdnem meztelen fotója kikerül a netre, akkor az az ő hibája is. Ugyanakkor előfordul, hogy az elkövető viselkedését nem is kérdőjelezik meg. Előbb elhangzik a kérdés, hogy az áldozat, hogy bízhatott meg az elkövetőben, például miért engedte meg, hogy intim fotót készítsen róla, mint az, hogy, hogyan miért élt ezzel a bizalommal a bántalmazó vissza. Persze ez sem véletlen. A média sugallta kép mögött fontos pszichológiai tényezők vannak.

Azt is mondhatjuk, az áldozathibáztatást pszichénk önvédelme is motiválja. Az emberi gondolkodás szereti a kiszámíthatóságot. Ha teljesen véletlenszerűen valami rossz történik valakivel és nem egyértelmű, hogy miért, az nagyon ijesztő lehet, hiszen velünk is megtörténhet. Az áldozathibáztatás ezért sokszor egy nem tudatos stratégia, amit azért alkalmazunk, hogy kevésbé érezzük magunkat sebezhetőnek, hiszen elkerülhetőnek tünteti fel a rossz helyzeteket. Különösena fiataloknak, de nem csak nekik,  nagyon fontos a kortárscsoport. Azért, hogy nehogy kiszoruljanak a csoportból, maguk is csatlakozhatnak az áldozat hibáztatásához, hogy bizonyítsák: ők maguk nem áldozatok, velük ezt biztosan nem lehet megcsinálni, ők biztosan meg tudják védeni magukat és nem is „szolgáltak rá” a bántásokra, zaklatásra.

Az áldozathibáztatás, ha mások bűntudatot ébresztenek az áldozatban, akkor is zaklatás, ha az áldozat saját magát is hibáztatja. Hozzájárul ahhoz, hogy az áldozat nem jelenti az esetet, nem kér segítséget, mert azt gondolja, hogy ő a felelős a kialakult helyzetért, és úgysem segít rajta senki. A hosszú távú lelki hatásokat is súlyosbítja és nehezíti a feldolgozást.

Légy valódi támasz!

Ahhoz, hogy egy gyerek úgy érezze számíthat rád, mellette állsz, az első és legfontosabb a figyelem! Ha beszél hozzád, üzenne neked, megosztana valamit, ami számára fontos, nehéz, akkor valóban figyelj rá! Kapcsold ki a TV-t, a rádiót, tedd el a telefonodat vagy hagyd abba, amivel éppen foglalkozol, amint lehetséges. A második fontos pont, hogy higgy neki! Ha egy helyzet rossz, kínos, megalázó, akkor beszélni sem egyszerű róla. Senki nem áll neki szívesen még egyszer. Egyetlen kételkedő mondat is elég, hogy a gyerek többé szóba se hozza, mi
történt. Talán maga is elhiszi, hogy nem is komoly, nem is úgy volt, hogy elfogadható, amit a társai vele tesznek. Talán egyértelmű, hogy hinnél a gyerekednek, de a szexuális abúzus minden formája olyan rettenet, amit sokszor könnyebb nem elhinni. Sokszor jobb nem belegondolni, hogy a gyerekek egymás bántásában milyen kegyetlenek tudnak lenni, hogy akár egy-egy megjegyzés is milyen mély sebet tud ütni. De ha bagatellizáljuk vagy megkérdőjelezzük a történteket, azzal cserben hagyjuk azt, aki éppen védelmet keres.

Kérj te is segítséget!

Az online szexuális zaklatás sokféle arcot ölthet, és sokféle mélységig eljuthat. Könnyen lehet, hogy az eset megoldása sokszereplős történet lesz. Ha a zaklatás az iskolai vagy egy sportegyesülethez köthető vagy más formális közösségből indult érdemes beszélni a ottani vezetőkkel, pedagógusokkal, jelezni a helyzetet és közösen, az érintett gyereket is bevonva gondolkozni a megoldáson.

Ha szívesen átgondolnád valakivel a helyzetet, hívd a 116-000-és ingyenes segélyvonalunkat, melyen fiatalokért aggódó felnőttek hívását várjuk a nap 24 órájában!