Hogyan Segíts Gyermekednek az Első szakításkor? 

Love is love. A szerelem, az szerelem, már az ovi udvarán is, és ha a szerelem elmúlik, az minden életkorban fáj. Az első párkapcsolati próbálkozások, sajnos sokszor együtt járnak az első visszautasításokkal, és az első kapcsolatok sokszor nem tartanak ki a sírig, így meghozzák az első szakítások élményét is. Ez gyakran valamikor a kamaszkor kezdetén következik be, amikor a milyen nő ill. milyen férfi vagyok/leszek?, hogyan látnak engem a többiek?, mennyire vagyok vonzó?, különösen előtérben lévő kérdés. Ezért különösen fontos, hogy szülőként hogyan tudjuk támogatni az első szakítást átélő gyerekünket.

A legfontosabb, hogy mi magunk bírjuk a negatív érzéseiket. Talán nekünk se esik jól, hogy a MI fiúnk, lányunk nem kell már, visszautasították, elhagyták, megsebezték. De ez a helyzet most nem rólunk szól. A veszteség a gyerekünké, és neki most joga, sőt szükséglete, hogy haragudjon, szomorú legyen, megélje a fájdalmat, a csalódást. Lehet, hogy nem úgy reagál, ahogy mi reagálnánk. Lehet, hogy megkönnyebbül, hogy vége a kapcsolatnak – pedig nekünk olyan szimpatikus volt a párja… Vagy bűntudatot érez, vagy a másikat vádolja, vagy hol ezt-hol azt. Legyünk türelmesek! Minden érzelmileg fontos veszteséget egy gyász folyamat követ, és azt nem érdemes sürgetni. Az érzelmek nagyon széles skálája megjelenhet, és érzésekkel nem lehet vitatkozni.

Bírjuk ki, hogy a gyerek most nincs jól. Ne akarjuk gyorsan megvigasztalni! Ha olyasmiket mondunk, hogy ne sírjon, ne dühösködjön, nyugodjon meg, nézze a jó oldalát a dolognak, akkor azt üzenjünk: nem tudom elbírni a rossz érzéseidet, nem tudok hozzád kapcsolódni. Lehet, hogy átmenetileg, letörli könnyeit, de valójában egyedül marad a bánatával. A biztosan lesz majd másik fiú vagy lány sem támogató gondolat – remélhető persze, hogy majd eljön az ideje, hogy kész legyen a gyerekünk más kapcsolatokra, de engedjük meg neki, hogy ez az ő ritmusa.

Talán szívesen szidnák gyerekünkkel együtt a gaz-exet, de ez nem dolgunk. Attól, hogy ő is szapulja fájdalmában, még rosszul eshet, ha akár ugyanazokat a szidalmakat, minősítéseket hallja kívülről. 

A legfontosabb, hogy érezze, mellette állsz, elérhető vagy, megérted őt, nem hibáztatod, és elfogadod a döntéseit. Ha bizonytalan vagy mire lenne ebben a helyzetben a gyermekednek szükséged, egyszerűen kérdezd meg tőle!